Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Családtörténet’ Category

A budaházi és veskóczi Budaházy család eredetéről és más, Ung megyei családokról:

Hullatja levelét az idő vén fája” – kezdi halhatatlanul szép művét, a Buda halálát Arany János.

Az általunk szerkesztett könyv is az idő vén fájának egy- egy levelét mutatja. Egy család, ”nemzetség”  csaknem ezer esztendejét. Buda, ungi maior exercitus utódainak, Buda–Házának életét. A levéltári följegyzésekre épülő genealogiai műremek egyben képet ad századok magyar történelméről. Az Ung-vidék s a Kárpát–haza más tájainak életéről aszerint, ahogy a Budaházyak ősi fészkükből, Budaházáról szétköltöztek. Sok régi famíliával kerültek kapcsolatba, pl salgói Torday, ráskai Ráskay, szentandrási és komoróczi Bencsik, Pálóczi-Horváth,  Nagyiváni Fekete, vagy a Sztáray, Wesselényi, Thököly és Rákóczi családdal. Újabb századokból említhetjük a szamosújlaki és bocskai Újlakyakat, a Kölcseieket, az Izsoó, Hetey, Somossy, Hatvany, Batthyány-Paksi családokat. Az ő leszármazottaik is rátalálhatnak tehát a budaházi és veskóczi Budaházy család történetét olvasva múltjuk egy- egy darabjára. Készült e könyv szeretettel mindenkinek, ki az idő vén fája alatt okulást keres.




Megrendelhető 4000 Ft-ért: budahazy.eva@gmail.com

A BUDAHÁZY CSALÁD EREDETE (Részletek a családi krónika eredeti, még könyvbe nem szerkesztett változatának első fejezetéből; néhai Budaházy Miklós úr munkájából)

“Családom – a budaházi és veskóczi BUDAHÁZY nemzetség – egyike Magyarországon a legrégebbeknek, és jelenleg is az ország legkiterjedettebb családjai közé tartozik..  Azon mai nap is élő 12 Árpád kori Ung megyei család egyike, melyeknek eredete felnyúlik a honfoglalás korába, s ott a mondák ködébe vész. A legtöbb ősi magyar családnak van ilyen hagyománya, mely ott veszi át a beszélő szerepét, ahol a hat-hétszázéves pergamenek megszűnnek feljebb vinni a családi genealógiát, eredettörténetet.   Az Ung megyei, ma is élő 12 Árpád kori család a következő: gróf Sztáray (de genere Kaplyon), gálócsi Gálócsy, konczházi Koncz, palágyi Palágyi, fekésházi Fekésházy, mokcsai Mokcsay, csicseri Csicsery, csicseri Orosz, csicseri Ormós, minaji Minaji, minaji Bornemissza és a budaházi és veskóczi Budaházy család.

Magyarország legrégibb ősi főúri családjai is csak a XIII., még inkább a  XIV. századig igazolhatják teljes hitelű okmányokkal leszármazásukat. A BUDAHÁZY nemzetség első tudható őséről – BUDA ungvári várhadnagyról (major exercitus) – is a XIII. század második felében szól eredeti okmány. Azonban a családi hagyomány szerint “családunk igen régi, nincs király, aki ennek a nemességet adta volna, az első foglalók közül való, ősünk a 7 vezérek valamelyike alatt – de azt megnevezni nem tudom – alkapitány  volt,  s BUDA nevet viselt, és ezt igen sokáig, míg egyszer egyik ősünk vitézségéért donátióval kapta Ung megyében Veskócz, Budaháza, Konczháza falukat és Dónyát (ugyanott egy puszta), amikor Buda de Vitéz Budaházynak neveztetett el Veskócz, Dónya, Konczháza és Budaházáról. Hanem ezek közül előnévül (praedicatum) Veskóczot tartotta meg, s máig is veskóczi Vitéz BUDAHÁZY nevet viselünk.” Mindezt a család egyik érdemes tagja, néhai Budaházy Mihály úr örökítette meg először írásban: “Traditió vagy szájról szájra való átadás a veskóczi Budaházy család eredetéről”; Mátészalka,1863. január 29-én.

Ezzel párhuzamos a népköltészet. A “Magyarország meghódítása” című régi népénekben BUDA kapitányról így  ír a krónikás, Csáti Demeter:

“Egyiknek neve BUDA vala,

Ki ez országot megvette vala.

Hogy az Árpád meghalt vala,

Árpád után ő kapitány  vala.”

(Lásd: Régi  magyar költők tára II kötet 5. lap.)

Néhai Budaházy Mihály úr írja tovább: “Egyébiránt, hogy családom az első foglalók közül való onnan is kitűnik, mert nincs kitől a nemességet nyerte volna, hanem a nálam levő irat szerint 1300-ban, mint nemes osztozván. Feltételezem, hogy elődöm egyenesen Ázsiából jött ki, annyival inkább, mert Buda az Árpádok korában említtetik, s egy Bihar vármegye főispánja is volt, családom pedig a Buda nevet amint látom 1200-ban cserélte fel Budaházyval, s így kétségem nincsen …”

A család egy másik kitűnő tagja, néhai Budaházy Károly (Pál fia) Ung vármegyei tiszti főügyész, a nagy genealógus melléthei Barna Mihályhoz, barátjához az 1865. évi május hó 26-án és az 1866. évi február 17-én intézett két levelében kifejti: “Mi családom származását illeti úgy látszik, hogy a XVI. századig Vitéz néven volt ismeretes, és a Buda tán praedicatum volt. Míglen közülök egyik – Keresztócz, ami Kőrösi Csoma szerint egy név a Vitézzel – Veskócz közelében levő birtokán házat építvén, elneveztetett a helység Buda-Házának, melyről már később a család is Budaházynak neveztetett, s a helység Budaháza név alatt Veskócz szomszédságában máig is praexistál, de leány ág, és ennek jogosai által birtokoltatik. Tabódy Pál földbirtokos talán erről többet tudna mondani. Fent nevezett hazai búvárunk szerint meglehet: még a honfoglalás előtti ázsiai ősfészkéből került velük együtt e földre eredeti nevük.”

Melléthei Barna Mihály kincstári főügyész, ki először foglalkozott családom leszármazásával, kéziratban  fennmaradt  nagy  munkájában, 1866-ban a következőket írja:

“BUDAHÁZY – veskótzi és budaházi – családról van röviden említés Nagy Iván
«Magyarország családai» 2. kötet 249. lapján, most ez ősi régi törzsökös ung megyei családról többet adhatunk. Eredetére nézve bizonyos az, hogy a család nemzedéke Buda leányától, férjezett Iyvánnétól származott. Iyvánné tehát, akit a történelem a család törzséül felmutathat. (A könyv további részében beigazolódik, hogy ez csak a család egyik ága. A másik fiágon fejlődött ki; – szerk.)Ez állítás igazolására szolgál különösen az 1380. évben keletkezett – a leleszi országos levéltárban megőrzött okmány, mely így szól: «Nos Paulus sacerdos, Rector Ecclesiae de Bol et vece Archi Diaconus de Tisza-Bodrog Keuz, ac Stefanus Rector Ecclesiae de Boczka damus pro memoria: quod cum Nos juxta continentiam Litterarum Honorabilis viri nomini Georgii Archi Diaconi de Pator, Canonicicue Ecclesiae Agriensis et Vicarii Venerábilis Patris Domini Emerici Episcopi Ecclesiae eiusdem in Spiritualitus Generális modum et formam Judiciariae sue commissionis exprimentium, ad mandatum suum inter Partes scilicet ab una Jacobum filium Leökös, Hohannem filii Blasii et Joannem et Andream filios Pauli do Budaháza alio nomine Keresztócz parte ab altera ad videndum seu prossquendum quondam Testimonialem productionem in dicta Villa Bochka celebrandum personaliter accessimus tandem praedictus Jacobus pro se personaliter, et pro Joanne vero ante cicto cum Procuratoriis Litteris conventus de Lelesz praedictam testimonialem productionem nostri in presentia et audientia per Homines utriusque sexus scilicet Nobiles, et Matrones seu quosdam senis aflictos Homines, quibus subsciptum factum memoriae de prasenti constaret, contra predic…….. filios Pauli, tale Testimonium produxit, quod memorati Jacobus, et Joannes de filio Buda scilicet consorte Iyan existerent procreati, et de Stirpe progenerati extitissent, et ex eo homines ipsius Buda essent, et existerint. Nomine vero attestantium haec sunt: Danch Nicolaus dicti Darabos hospites de Bachkó, item Thomae filius Ladislai Nobili de Bachkó ex auditu. Item Religiosi Viri fratres de Conventu Ecclesiae S. Crucis de Lelesz scilicet Thomas, Briccius, Paulis et alter Thomas ex auditu. Item Discretus vir Simon sacerdos ecclesiae de Kaponyaét Andreas Molendinator veraciter scivisse affirmavint. item Nobilis Domino consore Ladislai filii Matheus de Kis Tarkon veraciter scivisse, item Nobilis Domina Relicta filius eiusdem qui notariatum comitatus de Ungh tribus annis rexisset veraciter. Item relicta Dominici de eadem Kis Tarkan ex condita. Item Relicto Magistri Ladislai filii Danch de Nagy Tarkan et Martinus filius eiusdem ex auditu. Item Cuondam Dominis Nobilis de Zelemench in Comitatu Unghexistens ex auditu. Item discreti viri Rectores Ecclesiae de Nag Tarkan et Kis Tarkan ex auditu. Item Nobilis Domina Relicto Stefani filii Ponka de Zetun veraciter. Item Danch Michael Sartor, Andreas filius Clementis, Joannes dictus Chók hospites de Lelesz veraciter. Item Stefanus filius Kozma de eadem ex auditu: item Nicolaus de diotus Fogas hospites in Bátyon ex scitu. Item Beohen hospes de Boion ex scitu, item Mathe de eadem ex auditu, Item quam plures Domine patronefidem eorum Deo debitam mono quas supra se scivisse affirma runt factum rei supra dicte. Item Nicolaus Litteratus hospes de Lelez eanden mono. Pretereo antequam predicto Testimonialis producto celebrata extitisset, nos alteram partem in causam attractam ad videndo et audiendo premisso, pro ut juri consonabat evenire vocavimus, ipso vero adverso pars venire, ad aliquam in persona sua transmittere recusasset. Datum Tertio die Festi ocavorum festi Pentecostes. Anno Domini Millesimi Trecentesimo Octagesimo. L. S». Még régibb okmányt találunk az említett convent levéltárában 1360 évről, melynek kivonatja a lajstrom könyv szerint ekképp van feljegyezve: «Anno 1360. Prohibitoria Jacobi filii Leukes de kereszthovecz et Joanni fratris sui Veschoucz, contra Andream filium Pauli de Budaháza, et Joannem dictum Buda de Budaháza fratrem utputa suum carnalem, super aratione terrae suae possessiones Kereszthovcze et Decimis Canabu. (Hab.act.vet.No 5. anno eiusdem.)»

Ezek szerint a család ősi fészke Keresztovcze – most Kerész (a könyv további részében beigazolódik, hogy ez a helység nem Kérész, hanem Keresztócz -Keresztes; szerk.), Mokcsa helység szomszédságában, mely tót nyelven jelenleg is Keresztovczénak hívatik, azonfelül Budaháza és Veskócz ugyan ama helység közelében, mind Ung megyében, ez utóbbiakról a család melléknevei még jelenleg is.”

És végül, felette hiú munkának tartanám annak beigazolását még csak megkísérelni is, hogy családom őse azon Buda ispán (comes) lett volna, kiről a következő történet szól. II. Béla király  idejében, a Sajó melletti táborban, egy  Sámson nevű főúr a Borich táborából a Béla táborába ment, s mikor ott a királyt rút szavakkal  illette volna, onnan Buda főúr által megkergettetve a Sajóba ugrasztatott s ott dárdával átveretett. Igen érdekesen dolgozta ezt fel néhai tiszteletes tudós Tóth Bálint sámsoni ref. pap “Adatok a sámsoni ref. egyház történetéhez 1880” című munkájában, ahol is Sámson főurat a Sámson község névadó földesurának és alapítójának, Buda főurat pedig az akkoriban Sámsonban legnagyobb birtokú és legkiterjedettebb Budaházy család ősének tartja.

Munkámban végképp nem foglalkozom azzal sem, hogy a családtagok közül többen nem is a krónikás által említett honfoglalás kori Buda kapitányt, hanem igenis egyenesen Atilla hun fejedelem testvérét, a költők által megénekelt Budát tartják a család első ősének, aki a hun monda szerint Atillával és Kevével együtt a Bendegúz fia az Érd, vagy másik változat szerint a Kádár nemzetségből. Midőn a hun vezérek elestek a cesumauri ütközetben Atilla és testvére, Buda úgy osztozott a hun birodalmon, hogy neki jutott a keleti rész a Tiszától a Don folyóig. Míg Atilla a nyugati népek ellen harcolt, azalatt Buda, megszegve a szerződést Sicambriában ütötte fel székhelyét, s azt a maga nevéről kezdte hívatni. Atilla ezért megölette Budát, testét a Dunába dobatta s megparancsolta, hogy Sicambriát ne Buda várának, hanem Atilla városának nevezzék. A németek szót is fogadtak neki, a magyarok azonban nem törődtek a tilalommal. (Egyes megközelítés szerint Atilla városa Etzelburg, Acilburg, Acingburg és Acinburg a régi római Aquincum nevének népvándorlás kori germán népetimológiai átalakítása. Ezt a magyarok későbben Acil vagy Etzel király  várának nevezték. Mellesleg megjegyzem, hogy Buda egyéniségének kialakításában egyfelől Atilla testvére Bleda, másfelől a keveaszói és tárnokvölgyi hun-kabar elem egyik vezére, Bojta hagyományának egybeolvadását látom.)

Felsoroltam  tehát azon – részben kéziratban levő – munkákat, melyek eddigelé családom múltjával foglalkoztak. Legméltóbb a megemlítésre és a legújabb mindezek közt dr. Mocsáry Miklósnak “UNG MEGYEI SZÁZADOK” című rövid életű történelmi folyóirata. A fenti adatokat  tárgyalva kimondja az eddigi állításokkal szemben, hogy “Ung megyében eddigelé még senki első foglalású családot ki nem mutatott, … mert Ung megyét az Árpádok családi birtoknak hagyták.” (U.ott 24. lap) Beigazolja továbbá, hogy a Buda nevet, keresztnév lévén, az országban az Árpád házi királyok korában igen sokan viselték. Különösen a várjobbágyok és a kisebb nemesek közt közkeletű volt. Igazolja az, hogy midőn Szent István király érezte testi erejének hanyatlását, gyors követet küldött Vazulhoz Nyitrába, hogy vezesse hozzá. Utódjává akarta rendelni, mielőtt meghal. A követséggel BUDA, Egyrun fia volt megbízva. (Budai Képes Cronika 68. lap). Gizella királyné  hallván a király szándékáról, tanácsot tart a gaz BUDÁVAL és nagy sietséggel Sebust,  Budának fiát elküldte ama tömlöcbe, hol Vazult őrizték. Sebus tehát megelőzve a király követét, kitolta Vazul szemeit, ólmot öntött füle barlangjába és elszökött Csehországba.

De ezen tettért Aba Sámuel hívei Budát tették felelőssé, s halálát követelték Péter királytól. A király látva, hogy meg nem mentheti, hívét a bosszúállóknak kiszolgáltatta. Borzasztók lehettek azon vétkek, melyekkel a közvélemény a király bizalmasát vádolta. Borzasztó volt a sokáig elfojtott harag kitörése is. Megfogták Budát, megölték, darabokra vagdalták,  két fiának is kitolták a szemét. A hagyomány még néhány vonással megtoldja a népies bosszú képét. “Az igen gonosz szakállas” Budát megölik, fiát megvakítják, “Sebusnak, ki annak idején Vazul szemeit kitolta, kezeit, lábait összetörték, úgy végezték ki. Némelyeket megköveztek, másokat vasmángorlókban öltek meg.” (Budai Cron. 75)

Ezen Budával nem azonos, de rokona lehetett azon Buda, ki Devecser úrral együtt 1045-ben  értesítette Péter királyt, hogy helyette egyes elégedetlenek Szár László fiait akarják trónra emelni. Péter király  erre az összeesküvőket részben megvakíttatta, részben felakasztatta.

1132-ben II. Bélával szemben, a Sajónál lévő táborban a Borisz párti lázadók élén állt Tódor, a Simád nemzetségből, Folkos, Titus és különösen Sámson. Ez a Sámson, a Tamás és Turda ispánok atyja  javasolja, hogy menjenek a király elébe, és szidják ott szembe, mindenki hallatára. Ez mindenkinek tetszett. Borisz is abban reménykedett, hogy ha a királyt megszidják, az övé lesz az ország. A király a Sajó mellett szállott meg, és sátrában ült körülvéve jobbágyaitól és vitézeitől, midőn Sámson belépett. Így szólt: “Mit csinálsz, te hitvány kutya a királysággal. Jobb átadod uradnak, Borisznak és elmégy barátnak mint apád.” Megindultak ezen az országnagyok. János, Ottó fia, a somogyi prépost, a király jegyzője Buda ispánhoz  fordul: “Ne várjunk, fogjuk meg.” De amaz gyorsan lóra kapott és elvágtatott, nekik pedig nem volt lovuk. Nagy zaj támadt, és Buda ispánnak egy legénye nyereg nélkül ült lóra és a Sajó vízéig üldözte Sámsont. Tódor pedig és többi társai hajóval várták, de nem juthattak odáig. Sámson a folyóba bukott és üldözője ott szúrta őt agyon. Páncélt viselt ruhája alatt, nem úszhatott, és a vízbe merült… Már előzőleg Buda comes a sajói táborból követségbe ment Boleszláv lengyel királyhoz, kinek kijelentette, hogy a magyarok sohasem ismerik el Borisznak jogát a trónra.

Tehát a néhai Budaházy Mihály által Bihar megye főispánjául említett Budán kívül igen sokan viselték ezen nevet. De hogy ezen főméltóságokon kívül az Árpádok és Anjouk alatt használták azt kisebb nemesek, szabadosok, várjobbágyok  (a király szolgái) stb, igazolja a következő czikk. Mocsáry Miklós munkájának idevonatkozó részét idézem:  “1181-ben (Wenczel I. 77.), 1224-ben Buda Sergius csatári nemes (Wenczel VI. 81.); 1226-ban II. Endre király  hű szolgája Berencsei Buda fia Miklós (Wenczel VI. 433.); 1228-ban Buda szabados (Wenczel I. 251.); 1235-ben Buda falubeli Buda soproni várjobbágy (Wenczel XI. 275.); 1237-ben Bukud falubeli Buda szabados (Wenczel VII. 42.); 1243-ban Buda trencséni várjobbágy, ki gubában (cabatis) szolgál (Wenczel VII. 135.); 1268-ban Buda szolgagyőri várjobbágy (Wenczel XI. 572.); 1272-ben Buda trencséni  nemes  várjobbágy (Wenczel XII. 52.); 1276-ban Buda ungi várjobbágy – a Budaházy család őse – (Wencezl XII. 184.); 1283-ban Ottomani (Altman) Buza fia Buthuznak fia Buda (Kraszna m. Wenczel IX. 491.); 1295-ben Buda turóczi nemes (Wenczel X. 179.); 1297-ben Corrard fiai Mátyás és Buda  – a Rozvágyi család ősei, róluk még szó lesz – (Wenczel X. 283.); 1298-ban Buda fia István az Ung megyei Ruszka föld szomszéd birtokosa, 1300-ban Buda mester, pozsonyi várjobbágy – a Patvarócziak őse – (Wenczel XII. 658.); stb…    Buda föld és falu volt: 1268-ban Nyitra  vármegyében, a szolgagyőri vár földje (Wenczel XI. 572.); Sándor báné 1275-ben Fennhalom mellett (Wenczel IV. 51.), s egy Budafalvát ösmerünk 1274-ből (Wenczel IV. 25.).”

Tehát ha a néhai Budaházy Mihály és Budaházy Károly urak, valamint más családtani magán tudósok által írásba foglalt mondák és következtetések elbeszélésétől eltekintve, hiteles oklevelek szövétneke mellett vizsgálom a családom eredetét, a fent elmondottakkal egybehangzóan első ősül Buda, ungi  maior exercitust ismerem fel, ki a XII. század második felében, IV. Béla, V. István és IV. László, valamint III. András királyok alatt élt, és akitől a Budaházy nemzetség ízről ízre való szakadatlan leszármazása a mai napig oklevelekkel igazolható.

Megállapítva,  kikutatva tehát a család első ősének neve. Következik az a kérdés, hogy a családalapító Buda ungi várjobbágy kitől származott, kikkel állott rokonságban.          Előre bocsátom a következőket: a Bod, Boda, Bodo szavak erednek a bod, buda, but tőből és értelme: zömök, tömzsi, alacsony. (Vámbéry Á: A török-tatár nyelvek etim. szótára, Nyelvtud. Közl. 1876. XIII. 462; Nagy G. Árpádkori személyneveink, Turul 1901. III. évf.) Tehát e szót őseink már magokkal hozták az őshazából. A bothfalvi Bod és a Budaházi Buda család neve tulajdonképpen ugyanegy értelmű.

Mocsáry Miklós idézett munkája 58. lapján családom első őséről a következőket mondja: “Buda hadnagy (major exercitus) 1266-ban Szeretva határjárásánál jelenik meg (Fejér Cod. D. IV/3 380.), 1271-ben Csepel határjárásánál szerepel  (Fejér C. D. V/1 175.), 1273-ban Minaj bejárásánál vesz részt (Hazai okm. VIII. 440.0.), 1276-ban ő is azon ungi várjobbágyok között szerepel, kik beleegyeznek, hogy Csépán ungi várjobbágy Csepel nevű földjét Pánky Jakabnak eladhassa (Wenczel Árpádkori Új okmánytár XII. 172. és 184-185.o.), s 1289-ben és 1319-ben is él még. (Wenczel X. 290. o. és Ung. m. századok Budaházyak okmányai 1. szám). Három fia: István, Pál, Miklós és egy leánya, Keresztóczy Ivánné maradtak. István 1289-ben mint szomszéd vett részt Pánky Jakab beiktatásán Ruszka földbe (Wenczel X. 198-199. o)”.

Csak ezen itt hivatkozott 6 okleveles adat alapos elbírálása után dönthető el, hogy a családalapító Buda ki és kikkel állott rokonságban; illetve az itt elsorolt Buda nevű egyének azonossága a család származása felett 1380-ban folytatott jogvitáról felvett hiteles okiratban törzsősül kimondott Budával. Elsősorban szükséges tehát ezen felette érdekes okmánynak  a közlése hiteles fordításban:

“Nyomozó és bizonyságtevő oklevél egyrészt Lőkös fia Jakab, Balázs fia János, másrészt Budaházi más néven Keresztóci Pál fia, János és András között afelől, hogy  fenti Lőkös fia Jakab és Balázs fia János Buda leányától és férjétől Ivántól és annak sarjadékából származnak. Mi, Pál a bői egyház rektora és Tisza-Bodrogköz vikárius diakónusa és István, a bocskai egyház rektora adjuk emlékezetül, hogy amikor a tisztelendő Patori György  fődeák és egri egyházi kanonok, valamint tisztelendő Imre atya, ugyanazon egyház püspökének kanonokja és főspirituálisának megfelelő bírói eljárásra vonatkozó levele értelmében és parancsa szerint a fentebb idézett felek közé helyszíni szemle és foganatosítás, valamint a bizonyságlevél megvizsgálása végett Bocskón hivatalosan megjelentünk: akkor fent nevezett Jakab úgy a maga, mint öccse János nevében a leleszi konvent procuratorainak levelével a fentebbi bizonyságlevelet jelenlétünkben és hallásunkra felmutatta és az abban felsorolt nemesek és matrónák által oly bizonyságot tett János és András, Pál fiai ellen, mely szerint Jakab és János Buda leányától és férjétől, Iyvántól és annak törzséből származtak.

A tanúságtévők nevei: Dancs Miklós és Aszalós Miklós, Sartori György Miklós, Nagy Miklós, Sartori János, Gecser László, Darabos Miklós bocskai vendégek. Aszalós Miklós felesége és néhai Jovicis Péter özvegye és László fia Tamás bocskai nemes hallomásból tudta. A leleszi konvent barátai, Tamás, Briccius (Bereck?) Pál és egy másik Tamás szintén hallomásból. Simon, a tiszteletes atya, a kaponyai egyház papja és Molnár András erősítették, hogy bizonyosan tudják. Kistárkányi Máté fia László felesége biztosan tudta. Az ő fiának, aki három évig volt Ung megye jegyzője, özvegye biztosan tudta. Kistárkányi Domokos özvegye hallomásból tudta. Nagytárkányi Dancs fia László özvegye és annak fia Márton hallomásból tudta. Néhai Szelemenczi nemes úr Ung megyéből hallomásból tudta. Nagy- és Kistárkány tiszteletes rektor urai hallomásból tudták. Nemes Koponyai Miklós özvegye bizonyosan tudta. Nemes Zetoni Ponka István özvegye bizonyosan tudta. Sartori Dancs Mihály, Kelemen fia András, Csók János leleszi vendégek bizonyosan tudták. Kozmai Kozma fia István hallomásból tudta. Fogas Miklós bátyoni vendég tudomásból, Boioni Máté hallásból tudta. Ugyancsak sokan Istennek tartozó hűségük szerint vallották, hogy tudják. Literáti Miklós leleszi vendég hasonlóképpen. Azonkívül mielőtt a fentebbi bizonyosságlevél előmutatódott volna, mi a másik felet az ügyben fenntebbiek megszemlélésére és meghallgatására a jog értelmében megidéztük, azonban a másik fél  vonakodott  valakit az ügyben átküldeni. Kelt Pünkösd utáni  hét után, kedden 1380.”

Figyelemmel végigtanulmányozva ezen okmányt, feltétlen igazat kell adnom Barna Mihállyal szemben Mocsáry Miklósnak. Ezen okmányból nem az tűnik ki, hogy “a család nemzedéke Buda leányától, férjezett Iyvánnétól származott”.  Az oklevél igenis azt igyekszik bizonyítani, hogy a Keresztóczi Lőkös fia Jakab és Balázs fia János ugyan azon törzsből erednek, mint a Keresztóczról, más néven Budaházáról nevezett Pál fiai, János és András. Csakhogy míg a Budaházyak Buda fiától, Páltól erednek (azaz fiágon), addig a Keresztóczi Jakab és János a Buda leányától, az Iván (de Keresztócz) nejétől származtatvák (“quod memorati Jacobuset Joannes de filiae Budae, scilicet condorte IWAN existerint procreati”). Miért is joggal tartják magukat leányágon a Buda törzséből (de stirpe Buda) eredetnek, és így ők is a Buda emberei (et ex eo homines ipsius Buda essentet et existerint).

Ezáltal a Barna Mihály  féle leszármazás is gyökeresen megváltozik. Elesik az a feltevés, hogy a Budaházy család a Keresztóczi családból származna vagy azzal azonos volna.  A kihalt Keresztóczy család közös törzséből erednek a Ung megyei századok szerint a pinkóczi Biczó, kaponyai Kaponyás, Pinkóczy és Kaponyai családok, kik közül a pinkóczi Biczó és kaponyai Kaponyás családok az őri Dachó és Bod családdal 1433-ban Zsigmond királytól pallosjogot is nyernek mint osztályos atyafiak. Ugyancsak Barna adataiból úgy  tűnik ki, hogy a Budaházy család a Veskóczi családdal azonos volna. Mocsáry ezt is megdönti. Szerinte a Kazsui – Zemplén megyei – család Ung megyei birtoka után Veskóczinak, Kelecsény után pedig Kelecsényinek neveztetett.  Az osztályleveleik megjelentek Fejér. Cod. Dipl.-ban és az Anjouk Okmánytárában. Ezekből még családfájukat is össze lehet állítani, mely  ugyanazon családtagokat tünteti fel a Kazsuiaknál mint a Veskóczi és Kelecsényieknél. Mocsáry  szerint a czimerük is más, mint a Budaházyaké.

Barna Mihálynak még egy nagy tévedését kell kiigazítanom. Szerinte családom ősi fészkei Keresztovcze – most Kerész – Mokcsa helység szomszédságában, mely  tót nyelven ma is Keresztovczének hívatik, azonfelül Budaháza és Veskócz ugyanazon helység közelében, mind Ung megyében. Ung  vármegyének keletről a szerednyei bortermő hegyek, délről a Latorcza és a Tisza által alkotott mocsaras, füzes terület, nyugatról a Laborcz, északról az Ung folyó és azontúl a Vihorlát hegyek által bezárt déli – már a honfoglalás óta magyarok által lakott, falvakkal sűrűn beépített – kies, termékeny részén van Budaháza (hajdan Keresztócz) és Veskócz. Keltezése mindkettőnek az Árpád házi királyok korára vagy talán még a honfoglalás idejére tehető.  A család ősi fészke, Keresztovcze nem a mai Kerész, még ha jelenleg az hívatik is tót nyelven Keresztovczénak. Ehhez a családnak soha semmi köze nem volt. A Kerész család egészen más család volt. Hanem igenis az alapító Buda várjobbágynak a birtoka Keresztócz volt, mely későbben, az ő halála után neveztetett  róla Budaházának.

Ezt legfényesebben igazolja a már említett 1380-as okirat, mely szerint “Joannam, ac Andream filios Pauli de Budaháza alio nomine Keresztócz“. Tehát a régen Keresztócznak nevezett Budaháza még 1380-ban is más néven (alio nomino) Keresztócznak hívatik. Ez az elnevezés lassanként elmarad, még csak 1416-ban említi a családi levéltár a Keresztócz birtokot, s tovább semmi nyoma.  A Budaháza elnevezés végleg állandósul, a Keresztócz név pedig lassanként kimegy a köztudatból. Barna szerint a Keresztócz tótul egy név a Vitézzel (Keresztes). Ő ezt kapcsolatba hozza a Budaházy család VITÉZ nevével. Holott a Vitéz név Budaházy  Györgynél csak 1468-ban jön elő először okiratilag, amikor Budaházának Keresztócz neve régen sehol nem fordul elő. Itt tehát egy régi szláv helynév áll előttem. Az elnevezés feltétlen a keresztből származik, Keresztovcze, Keresztfalva. Lehet, hogy egy útszéli kereszt volt a névadó, vagy a szent kereszt tiszteletére épített kápolna vagy parochiális templom. Nemcsak egy másik Kereszt nevű falu van Ung megyében, hanem éppen ezen a vidéken több ősi templom van a szent kereszt tiszteletére szentelve, mint például a leleszi  prépostságé és a szomszédos Dobó-Ruszkáé. (Utóbbinak a szent keresztet ábrázoló egyetlen kőből faragott oltára ma is meglepi a szemlélőt. Mint Mátyás király korában készült remekmű szerepel a műemlékek között.)  De megjegyzem, hogy a régen Keresztócznak nevezett Budaházán soha nemcsak  parochiális templomnak, de még egy kápolnácskának sem találtam semmi nyomát, mint ahogy még nincsen ma sem. (!)

Visszatérek az előbbi tárgyra, a család ősi fészkének, Keresztócznak és Veskócznak a szlávos nevére. A délszláv tartományokban is gyakori az “ovcze” végezetű helynév. Magyarázatát olvastam az éppen Ung megyében olyan gyakori “ócz” végű helyneveknek “Adalékok Zemplén vármegye történetéhez” 1901. évf. 222. lapján, “Egy adat vármegyénk helyrajzához” czím alatt. Eszerint az ócz végű helynevek magyar eredetűek, amennyiben “ócz” nem egyéb, mint “ótcza” összevont alakban. Ez pedig egyértelmű a “vágás” elnevezéssel erdős vidéken. Amint a helynevek többnyire íly  vidéken is fordulnak elő, vagyis ott, hol egykor sűrű erdők voltak, melyekben az illető alapító, kitől a helynév előtagja származik, vágásokat, “utczákat” létesített. Ilyenformán Pálócz Pálvágása, Mátyócz Mátévágása. Keresztócz e szerint Keresztvágása lett volna. Budaháza elnevezéséhez egészen hasonló a Bajánháza elnevezés. Bajánháza még 1271-ben, Bátfa határjárásnál Mirkolcz néven említtetik. De már 1439-ben alio nomine Bajánháza. Tehát családom ősével, Budával egyidejűleg élhetett a névadó Baján. (Eszerint persze semmi köze nincs az avarok khagánjához, Bajánhoz, mint Mauks Ernő “Ung megye múltjából” czímű művében véli.) Baján török-mongol személynév, mely annyit jelent: gazdag, hatalmas, nemes. Ezen név is – mint a Buda – az Árpád kori magyarságnál igen használatos volt. Ugyan ez időt nyerte a szomszédos Kis-Tarnócz a Bodfalva nevet a botfalvi Bod család őséről, Bodról. Ebből az Árpád kor  végén Ung megyében egy kis magyarosodásra lehet következtetni. De megfordítva; ez idő tájt lett Kozmafalva vagy Kozmatelkéből Pinkócz, a magyar hangzású Jakabháza pedig Porosztó. Kecsefölde lett Konczháza, Horka pedig 1370-ben említtetik Kecsehorka néven.

Bemutattam  a család eredetére illetve az első ősétől,  Budától származására vonatkozó 1380. évi okmány helyes magyarázatát. Kimutattam: Buda birtoka, a róla elnevezett Budaháza Keresztócz volt. 1266-ban Buda ungi várjobbágy mint az ungi várispánságnál major exercitus Szeretva határjárásnál szerepel, amikor Szeretva helységet az ungi várjobbágyok nem mint várföldet, hanem mint örökséget, mivel a tatárjárás ideje óta nagy szükséggel küzdöttek, File (Fülöp) pilisi várnagy és bán fiainak eladták. Ez a Szeretva  volt a mai Kis-Szeretva (Fejér IV/3. 381. lap). Ez a Buda major exercitus feltétlen az én ősöm. Bizonyossá teszi ezt: a kor, az időpont; Szeretva közelsége Budaházához;  valamint az, hogy a várispánság hivatalnokai, még maga a várispán (comes) is mindég a várjobbágyok közül kerültek ki. Még jobban igazolja ezt, hogy 1271-ben a Budaházával szomszédos Csepel határjárásánál is szerepel Buda major exercitus castri Ung (Hazai okm. VI. 181. lap). Ha a Szeretva határjárásnál még nem ő volna is az én ősöm,  Buda, de mivel 1266-ban is major exercitus és 1271-ben is mint Csepel szomszédosa, ez az  azonosság feltétlen bizonyos. 1276-ban azon ungi várjobbágyok közt említtetik, kik beleegyeznek, hogy Csépán és fia István ungi várjobbágyok Csepel nevű földjüket Pánki Jakabnak – a ruszkai Dobó család ősének – eladhassák. A fentiek kérelmük támogatására azt adták elő a királynál, hogy szükségük és szegénységük miatt nem képesek a királyt kellően szolgálni,  hacsak csepeli birtokuknak eladása nekik meg nem engedtetik. Mert egyéb fekvőségük nincs. A király tekintvén, hogy az ország közérvényű szokása szerint a várjobbágyok a királyi felség külön engedélye nélkül földjeiket el nem adhatják, Csépánnak az eladási  engedélyt megadta. Ezt az eladást az egri káptalan is bizonyítja. Leírja egyúttal Csepel fekvését az Ung folyó és Mocsár királyi birtok közt. Sőt, ez utóbbival határos voltát. Mindebből egészen bizonyos, hogy az itt említett Buda az én ősöm, mert Budaházától Csepely nyugatra és Mocsár délre közvetlen szomszédos, csak az Ung folyó van egy kissé távolabb északra, Veskóczon és Pálóczon túl. Ellenben az Ung folyó medre a jelenlegi Ortó folyócska medrében folyt hajdan, s akkor Csepelytől északra az Ung folyóig csak Veskócz terült el (Wenczel XII. 172. és 184.).

Buda -egyes adatokból úgy látszik- már 1282-ben nem él, mert Pánky Jakabnak Ruszkaföldbe (Dobó-Ruszka) beiktatásánál István, a Buda fia mint Budaháza tulajdonosa vesz részt (Wenczel X. 198-199.). Ám a Bozóky által 1760 táján készített töredékes családfán  (családi levéltár ,mátészalkai oklevelek) a legelső ősül a leleszi káptalan egy 1319. évi okmányában előforduló Buda van felvéve. Ezen okmány extractusa a nálam lévő hiteles 1798. évi káptalani kiadvány szerint így szól: “Excisio dotis Benedicti de Korcsva, sorore vero Thomae, analeus, et andreae filiorum Marcelli, ac Puellae Ilonae filiale ipsius Benedicti super portione in Possessione Korchwa habita, facta per Jacobum, Martinum, Thomam et Nicolaum filios. Item Joannem filitum Ders, Nicolaum et Laurentiuam filios Dionisit, Joannem filium Laurentii, Nicolaum filium BUDA, Thoman filium Zocsik, et Marias filium Ewden Nobiles de Korchwa.” (Leleszi l.tár act no 7.). Ezen, itt kivonatban közölt okmányban Buda a többi hozzátartozókkal “Nobiles de Korcsva” neveztetik. Tehát itt az azonosság bizonytalan. Csak a kor melyben élt, látszik bizonyítani. Az itt felsorolt Korcsvai nemesek és a tőlük származó Korcsvay, korcsvai Horkay, Nempthy, nempthi Zocsik családok a Budaházy családdal későbbi korban is folytonosan együtt szerepelnek, gyakran összeházasodnak, közösen birtokolják névadó ősi birtokaikat. A Korcsvay családnak előnevet, a korcsvai Horkai családnak nevet adó Horka praedium (előbb Kecsehorka) Veskócz határának északi részén, az Ortó folyócska partján feküdvén, mindenkor a Budaházy família által bíratott. Mégis, mindezek dacára nem találom kétségtelenül beigazoltnak a közös őstől  származást. Szerintem azt a Buda név azonosságán kívül semmi sem igazolja. A korcsvai Horkay családot csak 1421 óta – mikor Horkay Balázs a Budaházy András leányát, Erzsébetet nőül vette – találom Budaházán birtokosnak. Később Budaházy Appolónia jogán Horkay Kelement 1510-ben. Nagyon fontos volna pedig ezen állításnak a beigazolása, mert ha Mocsáry Miklósnak azon feltevése áll, hogy családom első egyenes őse Buda ungvári major exercitus azonos a Korcsvay nemesek közt szereplő Budával, a Miklós atyjával, akkor kétségtelenül bebizonyosodnék az is, hogy a Korcsvay, korcsvai Horkay, alsó és felső Nempthy, nempthi Zocsik Eőri, stb. Árpád kori ősi Ung megyei ma már kihalt famíliák egy közös törzsből erednek, és mind az ungi vár jobbágyai voltak, de már az Árpád kor végén ki lettek onnan véve, mivel a fentebb idézett 1319-i okmány a Buda fiát Miklóst a többi hozzátartozókkal együtt “Nobiles de Korchva” jelöli.

Nekem azonban egészen más a nézetem:  Buda és fiai, István és Pál, valamint ennek fiai, mint az ungi várispánsághoz tartozó várjobbágyok soha nemesítve nem lettek, hanem az ungi várispánság megszűntével, a XIV. század közepe táján a tulajdonukat képező Budaháza, előbbi néven Kerestócz birtokában megmaradván, annak földesurai lettek. Ebből  magyarázható, hogy az ungi várispánság megszűnte után a Budaházyak, úgymint a Pál fiai János és András, valamint a Keresztóczi Iván fiai és utódai sem az 1360- as, sem az 1380- as okmányban nemeseknek nem neveztetnek. Nem számíttatnak a kétségtelen nemesek közé, holott már mint Budaházának a földesurai, 1360-ben a földesurakat illető kender dézsma iránt perelnek egymás közt (Leleszi l.tár act no 5 a.e.).

Családom származásásáról egy még merészebb állítása is van Mocsáry Miklósnak. Említett folyóirata 58. lapján a következőket mondja:          “A Rozvágyi család Ung megyében is birtokolt már az Árpád korban is. A XII. század közepe táján Apahán II. Géza király kedvelt emberének voltak nagy kiterjedésű birtokai a mai szobránczi járásban, melyek területén később sok község alakult. Ezek között volt Hozdó, mely Izbugya mellett, de Ungban feküdt. Ezen Hozdót Apahán unokája, Szoboszló fia Péter 1248 táján odaadta Detre, Ekköl és Cuncel szabad emberek  részére a tatárjárás alkalmával tett hű szolgálatokért (Sztáray 0.1.8. Hazai okmt. VI. 49). Hozdó 10 ekényi – 1500 hold kiterjedésű volt. Detre és társai viszont Petenye Péternek adták el, ki tehát ezen a réven volt ungi főispán, de mivel a fekvése a Kaplyon  nembeliekre kedvező volt, Nagymihályi András fia Lőrincz 1344-ben Petenye Péter fiától Hozdót és Izbugyát cserében Barkó váráért megszerezte (Sztáray 0.1.4310). Nagymihályi Lőrincz még ezen cserét előzőleg elcserélte. Rőcse felét Barkó váráért a Rőcsei, másként Fekesházy család ősével, akik tehát Barkó vár és tartományának – így Homonnának is – első birtokosai  voltak.

Érdekes lenne megtudni, hogy  micsoda rokonság állott fenn a Kaplyon nembeli Nagymihályiak és a Korcsvaiak között. Tibai Józsa fiaival, László és Pelbárttal együtt új adományként kapta 1421-ben Bozos és Korcsvai részbirtokát, vele együtt új adományosok Németi Zocsik András és Péter fia Miklós voltak. A beiktatásnak Korcsvai István fia Pál, Orros Péter, László fia János és Budaházy Erzsébet Buda András leánya, Horkay Balázsné ellent mondtak (Sztáray 0.II.219.). Tibai Józsa I. András (1258-1291) ágán származik, azonban a Nagymihályi nemzetség 1335-i osztályánál Bozos és Korcsva birtokok nem szerepelnek és így azt, hogy mikor jutottak Bozos és Korcsva részek birtokába, nem tudhatjuk. Egy körülményt azonban nem mellőzhetünk hallgatás nélkül. A Németi Zocsikok vallomásuk szerint Márk és Andornak fiaitól erednek. A Kaplyon nemzetség dunántúli egyik ága I. Andornoktól ered, kinek unokája (?) II. Andornokkal 1300-ban mint Zemplén megyei Gerczely (Kersen) falu birtokosával találkozunk (Haz. okmt. VI. 455.). Van-e itt összefüggés? Arra majd a Karcsavayak történeténél terjeszkedünk ki.” Eddig  a Mocsáry  cikke. Nagy kár,  hogy a Karcsavayak története, Mocsáry korai halála miatt soha nem látott napvilágot.

Az elmondottakat csak egy nálam szerencsésebb kutató részére, útbaigazításul iktattam ide. Mert nem tartom eldöntöttnek az Ung megyei századoknak azon állítását, melyben a Budaházy családnak a Rozvágy nemzetségből (de genere Rozvágy) származását kimondja. Azt sem, hogy a Rozvágy nemzetség az Ung  vármegyében, az Árpád korban annyira szétterjedt KAPLYON nemzetségnek egy ágát képezve családom, a Budaházy család, a gróf Sztáray, Nagymihályi, Nagymihályi Eödönffy, Nagymihályi Pongrácz, Tibay stb…, már nagy részben kihalt családokkal együtt a KAPLYON nemzetség Ung vármegyei ágából, de genere Kaplyon származna.

Ezeknek előre bocsátása után viszont határozottan kimondom, hogy a Budaházy család első őse BUDA ungi várjobbágy, ungi várispánsági maior exercitus volt. De hogy honnan származott, vagy mindenkor úgy ő mint felmenői az ungi várispánság kötelékébe tartozók voltak-e, azt mind ez ideig – adatok hiányában – megvilágosítani nem tudtam.”

Reklámok

Read Full Post »

A budaházi és veskóczi Budaházy család történetét 2004-ben, könyvben jelentettük meg. Előtte, 2003-ban nemzetségi összefogás eredményeként találkozót is szerveztünk több mint 200 Budaházy részvételével. Az oldal ebből ad egy kis ízelítőt és felsorolja a könyv támogatóit, valamint röviden a könyv fejezetcímeit. A családi krónika megrendelhető.

A könyv fejezetei:

I. Budaházy Menyhért: A budaházi és veskóczi Budaházy család története

II. Budaházyak napjainkban; a találkozók dokumentumaiból

III. Melléklet: Budaházy Béla genealogiai táblázatai


Budaházyak

Családunk az 1260-as évektől dokumentálható (az okleveles rögzítés gyakorlatával összefüggően). A családi hagyomány azonban Atilla hun nagykirály és testvére, a bölcs Buda idejéig nyúlik vissza. De sokunkban él az emberiség nagy tanítójának, a hindo-szkíta Buddhának (Budda) emléke és tanítása is. “Modern” korunkban próbáljuk éltetni és megélhetővé tenni ősemlékeinket.

2003. június 15-én készültek az alábbi felvételek Debrecenben. A nemzetségi találkozón a könyv részletei is elhangzottak. Megjelentetni pedig az alább felsorolt családok adományaiból tudtuk. Köszönet nekik!!!

Ha valaki szeretne hozzájutni családtörténeti kiadványunkhoz, 4000 Ft-ért vásárolhatja meg.

  1. Budaházy Ákos Budapest
  2. néhai Budaházy Antal és gyermekei (Árpád, Margit, Zsolt, Atilla)  Budapest
  3. Budaházy Atilla Dunakeszi
  4. Budaházy Béla Szigetszentmiklós
  5. Budaházy Éva és Balázs, Debrecen
  6. Budaházy György Budapest
  7. Budaházy György és fiai, Komló
  8. Budaházy Imre Dunakeszi
  9. Budaházy József Budapest
  10. Budaházy József Zalaegerszeg
  11. Budaházy László, Balázs és Gyula, Göd
  12. Budaházy Mária és István Győző, Nagyvárad
  13. Budaházy Miklós Budapest
  14. Budaházy Péter Budapest
  15. Dr. Budaházy György és gyermekei, Mosonmagyaróvár
  16. Dr. Budaházy Judit és Miklós Fehérgyarmat
  17. Dr. Kissné Budaházy Katalin Kisvárda
  18. Farkas Lilla Budaörs
  19. Fehér Béláné Budaházy Margit Nyíregyháza
  20. Kujbus Péterné és gyermekei Hodász (illetve Kujbus Péter Nyíregyháza)
  21. Oláh Józsefné, Budaházy Borbála Debrecen
  22. Serráné Budaházy Zsuzsa Debrecen
  23. Szabó Józsefné Záhony
  24. Ticz Józsefné Budapest
  25. Tóthné Budaházy Judit Nádudvar

Családi krónika - a találkozó képeiből

Read Full Post »

E felületen mutatunk be majd néhány részletet  családtörténeti könyvünkből.

Most az ide látogató részletet olvashat  Kujbusné Mecsei Éva főlevéltáros írásából. Megjelent: Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle XXXVIII. évf. 2. sz.

lasszon kiadványt !

Egy család évszázadai

Kujbusné Mecsei Éva
főlevéltáros

Rohanó világunkban mind kevesebb idő jut arra, hogy közeli szeretteink mellett távolabbi rokonainkkal is szoros kapcsolatot tartsunk. Ma már a gyászhírt vagy egy-egy születésről tájékoztató örömhírt is leginkább sms-ben, e-mailben kapjuk, amit egy idő után kitörlünk, elfelejtünk. Hol van már a nagymama bibliája, ami több generáció hiteles családi adatsorát őrizte! Sőt lassan eltávoznak közülünk azok az idős rokonok is, akik még vissza tudták vezetni legalább harmad-negyedíziglen a család származását, akik hírből vagy személyesen ismerték az elődöket, történeteket, képeket őriztek róluk. Régen apáról fiúra szállt a név, a tárgyi és szellemi örökség is.
Ma már mind kevésbé divat az effajta hagyományozás, de az ősök iránti érdeklődés, a családkutatás napjainkban is virágkorát éli…..

…Ezen elképzelés megvalósulásaként tarthatjuk kezünkben a szeretettel, gondossággal és nagy grafikai hozzáértéssel készült szép kiadványt. Az 500 példányban  B- 3-as méretben kiadott keménytáblás kötet, annak szerkesztése és a tájékoztató, magyarázó jegyzetek elkészítése Budaházy Évát és fiát, Horváth Balázst és a Képírók Grafikai Műhelyt dicséri. A nyomdai munkálatokat a debreceni Kapitális Kft. végezte.
A papírt, nyomást, és tartalmat tekintve is igényes könyv első fejezete Budaházy Menyhért családtörténeti kutatásait adja közre, amely más családtagok kutatásait is összegyűjtve, összegezve igyekszik felvázolni a XIII-XIV. századra visszavezetett, az évszázadok során több ágra szakadt család történetét. Az okleveles és irodalmi forrásokat is használó munka az eredetlehetőségek latolgatása után a várjobbágyságról értekezik, majd Buda ungi várjobbágy és maior exercitustól származtatva mutatja be a családot és annak tagjait 1468-ig. Szót ejt három kihalt ágról és annak tagjairól, ill. a család újraalapítójának tartott II. György két fiának ágáról. Először II. Jánosnak a történet írásakor még virágzó ágát mutatja be a XVI. századig. Közülük azokról maradt fenn több adat, akik birtokadományt, címet vagy jutalmat kaptak, míg a periratokban azoknak van nyoma, akik pereskedtek, a katonai elszámolások és az irodalom pedig a katonáskodókról vall. Tinódy „Eger vár viadaljáról való ének” című költeményében pl. megemlíti az ostromkor megsebesült Budaházy Istvánt. A másik fiú, I. Miklós az, „akinek megadatott az a szerencse, hogy a család – reája nézve – legterjedelmesebb ágát, a Szabolcs és Szatmár megyei ágat megalapítsa, s azt a mai napig virágoztassa.” Bár ő rövid életű volt, hat gyermeke és azok leszármazottai, akik termékenyek voltak, nemcsak birtokukat gyarapították adomány, vásárlás és házasság révén, hanem perirataikat is, hiszen egymás birtokait foglalták, házát rabolták, napirenden volt köztük a ribillió. Velük ellentétben II. János leszármazottai a birtokszerzésben jeleskedtek. Őket belső áganként mutatja be a szerző. Elsőként a veskóczi ágból származókat ismerhetjük meg (a XVII. századtól az ág XIX. század végi férfiágon való kihaltáig). A szepesi ágról – a bőségesebb forrásadottságoknak köszönhetően – részletesebb adatok maradtak fenn, hiszen tagjai között volt alispán, illetve „tízlándzsás” széki bíró. Lipóczi Keczer Ambrus 1663–1679 között íródott naplója is több helyen említi a Horkán élő Budaházy Istvánt. A 3. ágnak, a Benedek ágának is volt egy István nevű tagja, aki viselt dolgai miatt került a költő pennájára. Az Ungvár várában lakó Homonnai Drugeth család udvarában nevelkedett apródként, majd a várkisasszonynak, Máriának a Gömör megyei főispánnal, Széchy György-gyel kötött házassága révén került Murány várába, ahol hamarosan kapitány lett. A Murányi Vénusként emlegetett Mária és Budaházy kapitány kapcsolata Gyöngyössy Istvánt, Aranyt, Petőfit, Tompát, Kisfaludyt, Keményt, Jósikát, Mikszáthot is megihlette. „Családom más tagjait nem érte az a kiváló szerencse, hogy oly sok költő dalban ünnepelje emlékét. Habár a másodrendű szereplő nem oly fényes, mint a hősnő, de ő is csak oly közelről érdekelhet mindenkit, főként pedig a családtagokat” – írja a szerző.
A további ágakat lakóhelyük szerint különíti el Budaházy Menyhért. Elsőként a szalókiaknak a leleszi konvent és Ung megye levéltára anyagában található adatait gyűjti össze, majd a Heves megyei ág alcím alatt nemességigazoló forrásokat is közöl magyar és latin nyelven. A kronológiai rendet tartva ezután következik I. Miklós ágának forrásidézetekkel is színesített bemutatása, majd XIV. János kuruc tiszt életét ismerhetjük meg. Az apátlan árvának kemény sors jutott, mint ahogy az a halála után készült tanúvallatási jegyzőkönyvekből rekonstruálható volt. Sorsára utalandó a szerző egy érdekes jegyzetet tesz: Családi levéltár, Mátészalkai Oklevelek. Vajon őrzi-e még valaki ezeket a családi iratokat, vagy elpusztultak a történelem viharaiban?!
A szalóki ágból származó Zsigmond új ágat alapított, a sámsonit, amelynek tagjairól már igen bőséges, mindenre kiterjedő információval rendelkezik a szerző, hasonlóan az innen kiágazó földesi Budaházyakhoz. A Szabolcs és Szatmár megyében élők is lakóhelyük szerint alkotnak ágakat, így az ófehértóit, a nyírmeggyesit, a mátészalkait, a jákóit, az őrmezőladányi–rohodi–tornyospálcait, a nagyhalászit, a fényeslitkeit és balkányit. Komoróban éltek, majd innen széledtek szét X. György utódai, akik „között egészen a legújabb időkig állandóan vannak református lelkipásztorok, s ennek a hivatásnak már valóságos tradicionális jellege van.” A veskóczi ágból származó IX. Zsigmond és utódai az Ugocsa megyei Nevetlenfaluban alapítottak új ágat.
Budaházy Menyhért munkájának utolsó két fejezetében a család vallásáról és címeréről ír. A könyv első nagy részét, amelyet jegyzetekkel és tartalommal is lezárt a szerkesztő, a Budaházayak a XX. és XXI. században című fejezet követi, amelyben a családi találkozókon és a mai Budaházán készült képeken kívül közreadja a legfrissebb családi adatokat, a könyv megjelenését támogatók neveit, illetve a Budaházy Éva által 2003-ban készített, a XIII. századtól a XX. századig terjedő kézzel írott, díszes leszármazási táblákat is.
A könyv harmadik nagy fejezetében a Budaházy Béla által 1902-ben Hajdúsámsonban összeállított leszármazási táblákat, birtokadományozó okleveleket, valamint Budaháza és Veskóc XIX. század végi, XX. század eleji térképét tanulmányozhatja mindaz, aki a genealógia vagy a Budaházy család története iránt érdeklődik.
A szép kivitelű könyv ajándék a család tagjainak, de bizonyára sokkal többen veszik majd le a könyvtárak polcairól és forgatják gyönyörűséggel, örömmel.

Egy család évszázadai. A budaházi és veskóczi Budaházy család története. Szerk. Budaházy Éva és Horváth Balázs. Kiadja a Budaházi Családi Alapítvány. Debrecen, 2004. 143 o. + 28 melléklet.

Read Full Post »

Híreink

Fontosabb családi híreinket készülünk itt megjelentetni. Természetesen igény szerint... (lásd lejjebb).  Egyenlőre egy régi fotót láthat az ide látogató.

A felvétel Debrecenben készült, 1936-ban. Az ekkor összegyűlt családok nemzetségfőt választottak Budaházy Lajos Gyula református lelkipásztor személyében. Lajos Gyula édesapjának hazafias érzelmeire jellemző, hogy fia  keresztapjának az akkor (1869-ben) emigrációban élő  Kossuth Lajost hívta meg. (De volt a családban keresztapa Horthy kormányzó Úr is).Testvére, Tamás is kiemelkedő alakja családunknak. 1865-től tanára a beregszászi főgimnáziumnak, billentyűzetre alkalmazott betűszedő és osztógépe sikerrel szerepelt a párizsi világkiállításon is.

Családi Kr.-találkozó 1936

Kedves Érdeklődő Budaházyak!

Egyre többen kerestek rá weboldalamra. Javaslom, írjatok nekem, és mindazt, amit szívesen közzé tennétek magatokról, itt helyeznénk el.

Újabb találkozóban is gondolkodhatunk.

Read Full Post »