Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Festett és írott kövek’ Category

Imakövek

Az ásványok tündökletes világa mindig mély benyomásokat keltett bennem. Kövek festésével viszont csak néhány éve ismerkedem közelebbről. Sok-sok örömet szerez rejtett szépségük felismerése és világosságra segítése.

Mindig is az ima, kápolna, szentély fogalmak és minőségek idéződtek meg általuk. Így készültek  első kőképeim belső templomom falára. Így faragtam, festettem, róttam első imaköveimre ősi magyar varázsénekeink, imádságaink legszebbjeit.

S az így átlelkesült  kövek megsokszorozott erővel sugározták vissza rám erejüket. Mivel „Isten szeretet”, jelenléte minden teremtett dologban megnyilvánul. Különösen a Fákban, Madarakban, Virágokban. Újabban levelekre rajzolok, rovok. Sok-sok virágot és madarat. Mint őseink idézték általuk a Teremtőt és a Boldogasszonyt.

Került a kövekre manicheus ima is, vagy mondhatnánk így: szkíta áldás. Szkítiánosz – Buddha – Jézus Krisztus – Mani : egy szellemi fonál kezdő és végpontjai.

A kövek bemutatásán túl, ezen oldalon is szentelek néhány szót Máni emlékének.

Én, Máni

Isten akaratából Jézus Krisztus apostola.

Annak akaratából, ki mindörökké él és létezik. Aki mindenek előtt volt és mindenek után is létezni fog. Akiből származom is, akinek akaratából vagyok. Általa nyilatkozott meg előttem minden bölcsesség. Így származom az ő igazságából. Ezt az igazságot megjelentettem testvéreimnek, az ő békéjét megnyilvánítottam a béke gyermekeinek. Hirdettem a reménységet a halhatatlan nemzetségnek.  Megmutattam a magasba vezető utat mindazoknak, kik képesek voltak bemenni az igazságba. …”

Mani a fenti, az Élő evangéliumból vett idézettel vall küldetéséről. Ma már sokak számára szinte hihetetlennek tűnik – mivel sok-sok emléket megsemmisítettek – hogy a manicheus egyház több mint ezer éven át dacolt az üldöztetéssel. A Csendes óceántól az Atlanti óceánig terjedt hatóköre.  Történelmi feljegyzések őrzik nyomait a Kárpát-medencében is. Őrzi a Szent Korona jelképrendszere, népmeséink világa, népénekeink. Álmos fejedelmet és udvarát is a manicheus megnevezéssel illette a bizánci patriarcha . Még a XVI. században is foglalkozik vele törvényhozásunk.

MANI (Kubrik-osz) a Parthus Birodalomban született, fejedelmi családban (más hagyomány szerint egy özvegy nevelte fel, kinek szolgálatában állt), egyes források szerint a 216. év április 14-én. Apja ősi „Káld” nemzetségből származott. Haláláról úgyszintén eltérő legendák hagyományozódtak. A perzsa Bahram király uralkodása alatt vetették börtönbe és gyilkolták meg 276-ban; szellemlelke ekkor tért tehát vissza a Fény-honba, az Élet szerzetéhez. (Halálának két változata: 1.Nehéz bilincsbe verve éheztették; 2. Keresztre feszítették, megnyúzták, bőrét kitömve a városfalra szögezték; mint a szkíta keresztény ősvallás  másik nagy  mártírját, Koppányt.)

A hagyomány arról is szól, hogy Buddasz (Budda, azaz Buddha) – tól örökölte Szkítiánosz bölcsességkönyveit. A szellemi vonulat így lesz teljesen követhető. MANI tehát egy ősi tudás, a Fény-vallás összegzője, tanításainak lejegyzője, egy óriási egyházszervezet létrejöttének elindítója. A bölcsességtan isteni tanítói: SZKITIÁNOSZ  – BUDDHA – JÉZUS KRISZTUS és MANI. Érthető tehát, ha a „szkíta népek” körében máig fellelhető a manicheus hagyomány; azaz maga a szkíta ősbölcsesség (pl. a fakazettás mennyezetű templomok motívumai Kárpát-medence szerte). A “Jézus-tisztelet a legmesszebb menően és a legmagasabb szinten jelenik meg a manicheizmusban. Ez azt jelenti, hogy a manicheizmus a kereszténység egyik ága, méghozzá meghatározóan fontos ága.” (Idézet Pap Gábortól)

Reklámok

Read Full Post »

“Égen menő szép madár, / De nem madár, szárnyas angyal,

Szárnya alatt szent oltár, / Szent oltárban igaz hit,

Igaz hitben Boldogasszony. / Kelet felől tekint a Nap.”

Ősi (archaikus) imádságaink egy gyöngyszemnyi motívuma az “égen menő szép madár”. Ez  ihlette az alant látható kőképet is, mely   visszfénye  csupán a belső templomom falának rétegei mögül előtűnő “szárnyas angyalnak”. Boldoggá tett mikor 2007 Adventjén kiállításom mottójává választottam az “égen menő szép madarat”. Nem sokára újabb szolgálatra kérte kőképemet a Sors. Fekete keretes, komor gyászüzenet helyett ez a KÉK-ség hívta egy testében-lelkében madárka törékenységű, 90 éves néni elbúcsúzására a szeretteit.

Mert a Madár Lélek. Mint a Virág és az Illat. És a Madár (MaDaR) MaGYaR is! Mint a mag (MaG). A Mag az eljövendő csírája. A kirügyező Élet ígérete. A Mag az alvó mindenség, melyből mindenek lesznek. A Mag a bölcsesség tárháza. A MaDaR -hangalakilag is- az aNGyaL. Ő, ki alászáll, hogy élhess, s visszavezet régi hazádba, ha eljött az ideje.

A Magról egyre többen tudunk és beszélünk. Ne feledjük a madarat se.



kép0200

Read Full Post »

“Kerekek” vagy “keresztek”? Népi imáink felváltva használják, hol ezt, hol azt. Elgondolkodtatott a miért. ….

kép0051

Read Full Post »

Ő volt az első, kit kőre rajzoltam…

kép0042

Read Full Post »

Aranyfának aranyágán

aranyvirágban Szűz Mária, Boldogasszony.”

kep0043

Read Full Post »

Festett kő 7.

Föltekinték magos mennyországba…”

kép0044

Read Full Post »

Ó, szellemlélek királya, te nagy , örök, eleven.

Kinek hite már felébredt, benned növekedjen.

Vezesd azt, ki maga indul útra eltökélten.

Békességbe te vezessed az igaz ösvényen.”

(A Máni zsoltár ihletett, szép fordítását kéziratból kaptam.  Mániról Imakövek című bejegyzésemben írtam, de tervezem az Írások kategóriában több zsoltár, himnusz megjelenítését. 2004-ben, az Únyi Máni szympozionra több, a témával összefüggő előadást készítettem, melyekből részleteket szintén közzéteszek majd.)


kép0045

Read Full Post »

Older Posts »