Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Rovásírás’ Category

A magyar nyelvről

A magyar nyelvről,

az Atilla Király Népfőiskola első tanévének zárásakor

Az Atilla Király Népfőiskola egyik „kulturális missziója” a magyar nyelv és magyar írás oktatása. Kérdésként fogalmazódhat meg: – Mi szükség erre? Anyanyelvünkön aprócska korunk óta beszélünk s írunk. Kell-e ezt külön oktatni? Válaszunk csak „IGEN” lehet. Tanítványaim, hallgatóim egy csoportjának munkáit olvasva mindenki bizonyságát kaphatja e szükségnek.

Nyelv és gondolkodás összefüggése vitathatatlan. Igazolják ezt mindennapjaink és a „tudományos” elméletek is. Ha megszűnik a világos beszéd, megszűnőben a tiszta erkölcs. Szó és tett egységének szükségességéről mindenkor szép költői megnyilatkozásokat olvashattunk nemzeti költészetünk nagyjainál; lásd pl. Arany János műveit. Nagy László pedig a 20. század 60-as, 70-es éveiben figyelmeztetett a „nyelvi maszlagolás” egyre terjedő kórjára. „Bánnom a szóval odaadás és felelősség”- vallotta. Ennek jegyében végeztek kutatómunkát hallgatóim.

Az alábbi képre kattintva elolvasható/letölthető a teljes cikk:

A magyar nyelvről

Read Full Post »

Köszöntő

„Kötelességem teljesítem és a tőlem telhetőt megteszem,
hogy kincseink napvilágra kerüljenek.”
Magyar Adorján

Régtől foglalkoztat a „magyar írás”. Az első, teljes terjedelmében (3030 sor) rovásírásra átírt hitregét 1998-ban írtam. Az ország, a világ különböző pontjaira kerültek egyedi példányai. Minden nagyobb ünnepet rovásírásos kép készítésével szenteltünk meg. Néhány látható a Képtárban is. Folyamatosan hoztam létre kisebb köröket. Együttműködöm a Forrai Sándor Rovásíró Körrel. Tanítványaim rendszeres résztvevői versenyeiknek. 2008 őszén a Gödöllői „Élő Rovás” találkozón is részt vettünk.

A Debreceni Rovásíró Kör legutóbbi rendezvényéről képes összeállítás és videó látható az oldalon. Ugyanott (rovásíró hírek) a legutóbbi versenyünk feladatai is megtalálhatóak.

Az eltelt tanévben az Atilla Király Népfőiskolán  is tanítottam, többek között rovásírást.  Tervezzük népfőiskolás hallgatóimmal egy új Kör vagy Egyesület létrehozását. Éves munkánk értékeléséről szóló rövid összefoglalómat közzé tettem ezen oldalon. Az írás mellett több szép ligatúra és versátírás is olvasható benne.

Nagy vágyam Magyar Adorján életművéhez kötődik. Szeretném munkái egy részét  albumba foglalva nemzettestvéreimmel megismertetni. Már 10 éve, hogy 1999-ben felkerestem lakóhelyét, a volt Monarchia legdélebbi csúcsát,  a dalmáciai Zelenikát. Az esztendő végén és 2000 elején megrendeztük az első kiállításokat „népünk nagy táltosa” műveiből. Ezt a Szittya Világtalálkozón folytattuk, hol szintén népes hallgatóságnak beszélhettem boldog-emlékű Magyar Adorjánról. Az „Írások” között teszek közzé néhány gondolatot a kiállítások megnyitójára írtakból, ill. a Világtalálkozón elhangzottakból.

Köszöntelek az oldalon, kedves magyar Testvérem!

kép0174

Read Full Post »

Rovásíró találkozó, hírek

A képeket (emblémákat) a 2008 őszén, Gödöllőn rendezett Élő rovás találkozóra készítettem. Nagyon nagyra értékelem Dr. Hosszú Gábor és munkatársai tevékenységét. A rovásírás nemzetközi elismertetése minden rovásíró számára nagy öröm.

De legalább ennyire fontosnak találom mindazok munkáját, kik tanítják a rovást. Hisz ez a szakrális hagyomány is csak akkor élő, ha valóban vannak gyakorlói. Elsősorban fiatalok. Ezért tartom jelentőségteljesnek a Kárpát-medencei Rovásíró Versenyt és Műveltségi Találkozót. Szakács Gábor és Friedrich Klára már 10. alkalommal szervezték meg ezt Budapesten.

Az elmúlt 2 tanévben a területi találkozókat Debrecenben rendeztük. Idén, 2009-ben a feladatokat is én állítottam össze, melyek alább elérhetőek. Az is nagy öröm számomra, hogy tanítványaim szép számban vesznek részt a rendezvényünkön, s támogatóink is mindig akadnak. Idén a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, több középiskolásunk és szüleik, a Szkítia Könyvesbolt, a Tímárház, valamint az Atilla Király Népfőiskola 3 hallgatója tett felajánlást és segítette a rendezést. Verseny – győzteseinkre is büszkék vagyunk. Neer Beatrix 2007-ben és 2008-ban képviselt bennünket Budapesten. 2008-ban az összerovás műveltségi terület 2. helyezettje lett. 2009-ben területi rendezvényünkről 3 középiskolásunk jutott be az országos találkozóra. Buzás Melitta, Kisdi Sára és  Pásztor Réka. De csoportunkból nagyszerűen szerepelt Berecz zsófia, Neer Beatrix , Horváth Szabolcs, Kiss Ádám és Szabó Alex is. Az országos találkozón Buzás Melitta rovónk 3. helyezett lett,  összerovásban pedig második. (A képek, melyeken a győztes Buzás Melitta is látható , pl. a képösszeállítás utolsó képén, a  rovásverseny galériában megtekinthetőek.) Szívből örvendtünk sikerének. Reméljük, még több fiatal kap kedvet csatlakozni hozzánk. Tervezzük felnőtt rovó csapat rendszeres működtetését is.

rovásverseny galéria :

http://www.kgm-art.hu/rovasverseny2009/

rovásverseny videó:

http://www.kgm-art.hu/rovasverseny2009/video

versenyfeladatok:

10. Kárpát-medencei rovásírás verseny – területi döntő

Read Full Post »

Minden rovásíró ismeri a rovásjelkészletek sokszínűségét. Időnként  vitákat is kivált ez a jelenség: – Ki melyik jelkészletet használja? Melyek lehetnek hitelesebbek? Melyek szerepelnek többet rovásemlékeinkben?

Természetesnek találom, hogy egy olyan élő, organikus jelenség, mint rovásunk jelkészlete számtalanszor módosult az ezredek során. Ez is szépen tükrözi a hajdaniak dogmától mentes gondolkodásmódját.

Az is természetes viszont, hogy egy találkozó, egy verseny résztvevőinek jó egy közös mércéhez igazodniuk. A tanuló fiatalok számára létrehozott Kárpát-medencei Rovásíró Versenyeken a Forrai Sándor által összeállított jelkészlettel írunk. Nagyon hasonlít hozzá a Magyar Adorján által összeállított ábécé is, a legalapvetőbb jelek pedig minden ránk maradt jelkészletben megegyeznek vagy hasonlóak. Idővel ezen az oldalon szeretnénk bemutatni néhány érdekes ábécét. Most a “rólunk írták” témában olvashatja az ide látogató az alábbi cikket (változás a cikk megjelenése óta, hogy Mikepércsen sajnos megszünt a rovásoktatás, de Debrecenben annál nagyobb lendülettel folytatódik).

DEOL > Kultúra
Rovott múltunk értéke

Héty Péter | 2007. március 12., 12:21

A magyar rovásírás része annak az írásrendszernek, amely a mezopotámiai sumer és az egyiptomi képírásból fejlődött ki (…) ősi örökségünket nem elherdálni, hanem megőrizni, megbecsülni kell – hagyta ránk üzenetét Forrai Sándor írástörténet-kutató. Ennek jegyében beszélgettünk a Debreceni Rovásíró Kör egyik szervezőjével, Budaházy Évával, aki oktatja is a rovásírást. Elsőként írásbeliségünk eme ősi formájának történeti emlékeiről, fennmaradásáról kérdeztem.
– Szerencsére sokan ismerik már a tatárlakai korongot. Az értékes leletre huszonhat szobrocska és két égetett agyagtáblácska társaságában bukkantak rá 1961-ben Erdélyben. „Életkora” a tudósok szerint kb. 6500 év. Tudtommal ez ma a világ legrégibb, ismert írott emléke. Legalább ennyire fontosak Torma Zsófia ásatásainak eredményei is, vagy a nagyszentmiklósi kincs. Érthető tehát, ha azt mondjuk: rovásírásunk a legősibb írásrendszerek része. Leletek napjainkban is kerülnek elő, melyekről beszél például Szakács Gábor is írásaiban, cikkeiben. Ő egyébként a Balkánon, a Viszoko melletti hegypiramisokban talált nemrég rovásemlékeket. A kutatók és hagyományőrzők mellett a népi kultúra révén, a népművészetben is máig fennmaradt – például faragott botokon – ez az írásmód a kívülről jött latin írásbeliség mellett.
– Úgy tudom, Szakács Gábor vezeti az országosan ismert Forrai Rovásíró Kört is. Van velük kapcsolata a debrecenieknek?
– Igen. Szakács Gábor szervezi a rovásírók találkozóját és éves versenyeit. Ebben az évben mindhárom korcsoportban lesz versenyzőm. Két alsó, egy felső tagozatos és egy középiskolás tanítványom jelentkezett eddig erre a nagyszerű rendezvényre. A Mikepércsi Hunyadi János Általános Iskola könyvtára adott otthont a felkészítő tanfolyamoknak. Debrecenben, egyéni foglalkozásokon is készítek fel versenyzőt és tanítom a rovásírást. Nagy segítség mindebben Forrai Sándor több kiváló könyve és Friedrich Klára írásgyakorlat gyűjteménye.
– A rovásírás megismerése nekem nagy „megtiszteltetés”, hiszen így közelebb juthatok az őseimhez – vallja Neer Beatrix 10. évfolyamos debreceni középiskolás. – Szeretek rovással írni, mert olyan érzés, mintha én is több ezer évvel ezelőtt együtt éltem volna, azaz együtt élnék elődeinkkel. A rovásírás tanulására tanárnőm inspirált. Versenyre is készülök. Remélem, sikeres lesz a szereplésem, mindenesetre tapasztalatokat és újabb barátokat biztosan „nyerek”. Nevezhetjük ezt puszta nosztalgiának is, de a történelem mindig is érdekelt, és nem csak a saját őseim történelme. A rúnákkal is azért kezdtem el foglalkozni majdnem egy évvel ezelőtt, mert szeretném fellelni Észak-Európa titkait. Ismerem az angolszász, germán és viking futharkot, ábc-t. Segítségükkel bepillantást nyerhetek az északiak mindennapjaiba csakúgy, mint a halleristningar jeleivel, melyek a rúnák előttről származnak. A rúnák megismerését tulajdonképpen az északi metál zenének köszönhetem, melyért örökké hálás leszek.
– A rovásíró körnek természetesen nemcsak az a célja, hogy megtanuljunk egy-két rovás ábc-vel írni – fűzi hozzá Budaházy Éva. – Törekszem arra, hogy minden foglalkozáson megismerjük közelebbről valamelyik rovásemlékünket vagy egy rovásírás-problémát, például a ligatúrákat, esetleg egy híres rovásszakértőt. Szeretném közelebb vinni az emberekhez többek között Magyar Adorján munkásságát is. A sokat rajzoló, festő – egyébként szobrászatot tanuló – művész majdnem minden munkáját rovásírásos feliratokkal keretezte. Saját alkotásainkon is használjuk ezeket, pl. képeslapjainkon. Örültem, mikor Győri László szobrászművész barátunk Hajdúszoboszlón fölállított „Jelfáit” díszíthettük rovásfeliratokkal. Fontosnak tartom, hogy ismerjék körünk tagjai az olyan rovásírásos emlékeinket, mint a székelyföldi templomok rovásfeliratait (pl. Énlaka), a bolognai naptárat, melyet valaha botra róttak; a csodálatos fejedelmi étkészletet, a nagyszentmiklósi kincset, hogy csak néhányat említsek. Jó lenne idővel néhány emléket „élőben” is megnéznünk közösen. Ezek ismerete még a szemléletünket is megváltoztathatja. Mondok erre egy példát. Mikor a Halotti beszéd és könyörgés sorait olvassa a régi nyelvünkkel ismerkedni akaró, sajnos legtöbb esetben mosolyog az ősök vélt beszédmódján, mely szerint pl. a gyümölcsöt gimilc-nek mondották és írták. De ha megismeri a rovásírást és a rovásemlékeket, akkor tudni fogja, hogy a rovásírásos naptárunkban ez a szó pontosan úgy szerepel, ahogy ma mondjuk (több más társával együtt). Elképzelhetjük mekkora találékonyságra volt szüksége őseinknek, mikor hangzókban gazdag nyelvünket bele kellett igazítani, kényszeríteni a kötelezővé tett, de szűkös latin betűs írásrendbe. A latin ábécében – melyet magunk által továbbfejlesztve ma is használunk – tizenkét hangunkra egyáltalán nem volt jel. Az említett gyümölcs szóból például ennyi hiányzott a lejegyzéshez a latin ábécéből: gy, ü, ö, cs. Mivel a rovásírás jobban követte nyelvi sajátosságainkat, még a XVI. században is megpróbálták újra elterjeszteni. Erről tanúskodik Telegdi János rovásírásos tankönyve 1598-ból. Aki vállalkozik a rovásírás ősi hagyományának megismerésére, többet tudhat meg nyelvi és történelmi emlékeinkről.
Kapcsolódó linkek:

Read Full Post »